2013.10.10. 17:48
Még 2 nap
A felkészülésem beszámolóját ott hagytam abba, hogy a nagy menetelést egy félmaratonnal zárom Esztergomban. Jelentem megtörtént, nem is akárhogyan.
Mint talán már említettem, nagyon szeretem Esztergom városát, és így utólag is azt mondom, a legjobb döntés volt odautazni. A családomnak is jó volt egy kis kiruccanás, meg nekem is kellett egy verseny, a nagy futás előtt. Mint ahogyan az a fontos futásaimnál lenni szokott, jelen volt, Andi és Deni. A versenyközpontban Máthé Zoli volt az első, akit megláttam. Jó jel. Az eddig legnagyszerűbb futóemlékemen, a decemberi Velencei-tókörön is ott volt. Majd később találkoztunk Beussal és Alabárdossal, Molnár Petivel stb. Deni úgy döntött velem tart a versenyen. Nagyon kedvelem a srácot, és borzasztóan izgultam, mert nem tudtam hogyan működök aznap. Féltem, hogy elrontom a versenyét. Nyulazni csak akkor lehet jól, ha meg van a harmónia a párosban. Nálunk ez az első 1-2 km-ben már meg volt. Nem akarom végig részletesen elmesélni a versenyt, elég annyi, hogy hatalmas volt. Minden jól jött ki. Deni, ha jól tudom, saját csúcsait döntötte meg, és nekem is a legjobb félmaratonom volt. 1:48 lett, ami azt jelenti, hogy átlagban 5,14 perc/km.
Azért hogy ne legyen minden fenékig tejfel, a verseny előtt és után is fogfájással és cipő gonddal küzdöttem. Illetve a következő héten némi hapci kór ismét elkapott, de most láz nélkül. A fogamat kihúzták, a félmaratonon már teszteltem az öreg Nike-t, az utolsó hétre teljesen jól lettem. Vártam ezt a hetet. Azt gondoltam jó lesz. Edzek ugyanúgy, mint máskor, és a verseny, a Maraton napján felpörgetve állok rajthoz. Ehelyett, a nagy várakozás lett. Hétfő, kedd meló, kedden még 10km, aztán szabadságon, itthon. Nagy séták Zserbóval, és a gép előtt ülve, beszélgetések futótársakkal, maratonmorzsák szemezgetése a facebook-on. Konkrétan, teljes jóindulattal, barátságból, le lettem tiltva a tervezett edzésekről. Ilyenkor már nem szabad. Ennek ellenére nem bírtam magammal, és csütörtökön egy eléggé erős, de jól eső 6,6-ot mentem. Pénteken már tényleg a nagyon laza 5,2 marad és a várakozás. Szombaton uszi ügyelet, de délben már a versenyközpontban sétálgatok, és tésztát eszek ebédre majd Pé-vel.
A terv. Minden előjel azt mutatja, van realitása a tervemnek. 4 órán belül akarok menni, de nem minden áron. A felkészülésem, tán még jól is sikerült. A kérdés csak az, hogy éppen aznap miként ébredek. Hogyan áll össze a csomag. A gyomromat, miként tudom előkészíteni, és a fizikális erőnlét, hogyan lesz harmóniában a mentális erővel. Magabiztos vagyok, de visszafogott. Egy picit tartok a 30 km feletti szakasztól. Sokat tudok a futásról, de még messze nem mindent. Egy picit nyomással van rajtam, ellenben persze nagyon jól esik, hogy sokan drukkolnak nekem. Nem akarok a pálya szélén sírdogálni, mint tavaly májusban. Azóta oly sok minden történt, hogy nem történhet meg megint. 2013, október 13. Jó számok. 0-ról a maratonig 2542 km. Elég lesz. Meg fogom csinálni. Ez nem kérdés ugye?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
