S eljő a várva várt nap, amikor, úgy érzem magam, mint érettségi előtt. Nagyon sokat készültem, beszéltem róla, de egy kukkot sem tudok. Vegyes érzelmekkel vagyok feltöltve. A reggeli rutint tökéletesen végrehajtom, de megerősítésre van szükségem.. Andi reggel még rám ír, mi van velem, hogy vagyok. Persze ő nyugtat, minden rendben lesz. Andrea is a nyugalmat árasztja felém. A fiam egy kisebb interjút készít velem indulásom előtt, a hogy érzi magát az ember, élete első maratonja előtt címmel.

Az időjárás reggel ½ 9 tájt, tökéletesnek ígérkezik. Borult, ködös idő van. Reménykedhettem, hogy mégsem lesz meleg. Előző nap a napon 29 fok volt. Az a hőség futás közben biztosan megölne. A rajt előtt, még némi közösségi életet élek. Egyszerűen nem tudok csak megérkezni és rajthoz állni.  9 tájt megérkezik Andrea, Krisz és Pé is, aki a 11. maratoni rajtjára készül. Érdekes módon nem vagyok ideges. Arra számítottam, hogy remegni fog kezem,  lábam, de szerencsére ez elmaradt. ¼ 10-re Andi is kiszabadul a Suhanj sátor elől. Nem tehet róla, hogy nagyon szeretik őt mindenhol. Családomnak hatalmas ölelés, Pé-nek kívánom a sikert, és indulás a rajthoz. Annyira gyorsan repült az idő ez eddig, hogy elszalasztom a WC használatát. Még egy rövid megállásra sincs lehetőség.

rajt.jpg

A rajt csodálatos érzés. Valószínűleg a koromnak is köszönhető, hogy kis híján sírok.  Nagyon boldog vagyok, végre már nem beszélek róla, hanem csinálom. Barátommá lett futótársam mellettem van, visszafog, hogy ne vigyen el a tömeg, hogy ne fussam szét az elejét. Egyedül biztosan gyorsabban kezdtem volna. Jó érzéssel tölt el a maratoni közeg. Az első 10 km-en lazán mozgok, az 5,4-es tempó, könnyed futást jelent. Menet közben csatlakozunk Ancsurhoz, és néha megjelenik egy másik futótársnőnk is.

 

558442_440004502775858_1910988718_n.jpg

 

Andi 11,5-nél kiszáll, lévén váltót fut, elmond mindent, amit úgy érez, szükségem lesz rá. Nagyon izgul. Bízik bennem, hogy meg tudom csinálni, de tudja a maraton nagyon hosszú, bármi megtörténhet. Kb. 15-ig Ancsurral futok. Nagyon jól esik a társasága. Figyeljük az iramfutókat, akik zöld lufit kötve derekukra adják a 4 órás teljesítéshez megfelelő tempót. Igazából ha jól fel vagy készülve más dolgod nincs, mint hogy őket kövesd. 15 km után egy frissítő pontnál elvesztem futótársnőmet. Nincs baj. Az edzéseken is egyedül mentem szinte mindig.  Nézem a lufikat, és tempózok. A Budai rakparton haladunk, hosszú monoton futás, amiket én nagyon szeretek. Koncentráltan, nem szétfutva magamat futok, fogalmam nincs milyen tempóban. Kellemes meglepetésemre Koór Bélát látom az út mentén. Összepacsizunk, és 1-2 km-en keresztül kísérőmmé válik. Nagyon tisztelem és kedvelem Bélát. Ő aztán tudja hogyan kell küzdeni a célokért. Biztat, hogy a felkészülésem tökéletes volt, nem kérdés a siker. A Lánc-híd alatt elköszön. Figyelem a lufikat, magamat, a tempó nem sok. A Lánc-hídra felhajtva, Andi és Deni áll a pálya mentén. Nagyon jó, hogy ennyire mellettem vannak. A Pesti oldalon már nagyon tűz a nap. 21 km-nél 1:58-nál vagyok. Ez egy perccel rosszabb a tervezettnél. Nem akarok kapkodásba kezdeni. Azt vettem észre, hogy iramfutóim, több időt töltenek a frissítő pontoknál mint én, így valamennyit mindig tudok hozni rajtuk, nincs nagy távolság köztünk soha. Ha egy kis időre eléjük kerülök, inkább azt az időt pihenésre használom. Az hogy én kevesebbet frissítek, annak két oka van. A rajt előtt kimaradt folyadékürítés, és hogy ezt is óvatosan kezelem. A túl sok banán, vagy a folyadék megbosszulja magát. 25 km körül kezdek fáradni. Nem érzem, hogy könnyedén tudok mozogni. Ez még túl korai, igaz még aggódásra nincs ok. Jó a felkészülés, egyébként semmi bajom, csak a combom jelzi fáradását. Nagyon meleg van, ha, lehet a kőfalak árnyékában futok. A frissítőknél már merítem a sapkát, hagy csurogjon tarkómra a víz. A Margit sziget felé futva, rám köszön egy kedves ismerősöm Judit, aki éppen hű társával, Másával szemléli a futókat. Egy energia csepp. A szigeten 30km körül járunk. Határozottan fáradok. Eszembe jut a verseny előtti aggodalmam. Régen futottam 30 körülit. Csak az ösztöneimre kellett volna hallgatnom. Egyszerűen elszoktam a hosszú futásoktól. A tempót még ésszerűen tartom, de lehetőséget adok arra, hogy lemondjak a 4 órán belüli teljesítésről. A szigeten futva egy előttem haladóhoz oda rohan valaki örömködve. A futótárs eléggé ridegen reagálja le ismerősének örömét, és bevallom én is hasonlóan tettem volna. Van az a fáradtság, az az állapot, amikor belül  akarunk lenni, és a külső lét csak információ jellegű. Egyre többet kezdek gondolni arra, hogy sokan drukkolnak nekem, és hogy vár a családom a célnál. Feleségem, Fiam, Unokahúgom, Testvérem, Sógornőm. Amikor ezek a képek jutnak eszembe, mindig elérzékenyülök, úgy hogy lapozni kell. Nagyon messze még a cél.  A Sziget végén, talán 33 km-nél lehetünk, ismét mellettem vannak a lufik. A frissítést lerövidítve, valószínűleg az utolsó 10 km-re tempót váltottak, újra együtt haladunk. Igazából már nem elsőrendű feladat, hogy a beérkezés idejéhez kössem a tempómat. Be akarok futni, meg akarom csinálni, de nem akarok szenvedős érkezést. Nem akarom néhány perc miatt elrontani a maratonomat. A Margit-hídra felfutni, kb. olyan most, mint frissen a Kiscelli úton felteperni. Óvatosan ez is meg van. Jót tesz a lelkemnek, hogy ismét az V. kerületben haladunk. Ez már a végjáték előtti szakasz. Tudtam, hogy jön még egy Nyugati felüljáró, de akkor is kimondhatóan a vége felé megyek, és még mindig a zöld lufik libegnek előttem. A felüljáró előtti frissítő pontnál, Pé barátom paskol meg. Begörcsölt a lába és némi idegbecsípődés hátráltatja. ½ órával ment előttem. Kénytelen vagyok ezt most kitörölni az agyamból. Ha az én drága iramfutóim nem kezdenek el vágtázni, nem lehet nagy gond. A felüljáró, Gellért hegyként emelkedik előttem, de felfutok. Monspart Sarolta buzdít mindenkit rendületlenül. Még mindig tempót futok. Nem tudom, hogy történt, de elmúlt vizelési ingerem. Már merek, és szükségem is van rá, nagyokat iszok. A Lehel úton haladva, 37 km körül nincs nagyobb baj, mint addig, tehát érezhetően van izom a lábamon. Mentálisan ma verhetetlen vagyok. 100 % - ig biztos vagyok a sikerben. Tempót futok, szerintem 6 perces km-eket de azt folyamatosan. Bevallom én nem figyeltem soha, hogy a Dózsa György út mekkorát emelkedik. Konkrétan úgy kell mennem rá, mint mikor a szigetről felfutok az Árpád hídra. Amikor a Hősök tere felé kanyarodunk, Andreát és Andit látom meg. Nagyon boldog vagyok. Halhatóan ők is örülnek nekem. Energia bombaként hatnak rám. A ligetbe érve 3 és fél km van még hátra. Miért tagadjam. Mindig is utáltam a ligetben futni. Egyszerűen alkalmatlan az út rá. Ráadásul a végére úgy megtekernek minket, hogy már azt sem tudom, hol vagyok. Konkrétan, egy zsák cukorért simán vihető lennék. Elérkezünk a 40. km-hez, ahol az általam mérhetetlenül tisztelt ember baritonját hallom. Oldalra nézek, és a Testvéremet és kedves családját látom. Nem tudom, mit mond, de valószínűleg hajt még egy kicsit. A zöld lufi még mindig előttem, karnyújtásnyira. Most már nem engedem el. Futható a tempó és tudom csinálni. Érzem, hogy megy, de még nem engedem el magam. 41. km, nézek az órámra. Az általam mért idő 3:52. Ha jól érzem, akkor ezt már nem vehetik el. Meg lesz, de még mindig nem szabad elindulni. Óvatosan kell a végét csinálni. 42. km. Őrület. Még mindig fogom, nem indítom a végét. Nézem a befutó kapuját. Kb. 150 méter lehet, amikor kirobban a bennem lévő feszültség, szinte üvöltve és sírva vágtázok, csinálom meg, azt, amiről álmodtam. 4 órán belül és sprinttel a végén.

 

marathon.JPG

Oldalról a Suhanj tribünről Andi, és Emőke harsogja a nevemet. 3:58:56. A bruttó időért sem szomorkodnék a fejem felett a kapun 4:02 van. Hát mit szépítsek. Potyog a könnyem, és egyszerűen boldog vagyok. Csak járkálok a kapu mögött és próbálok észhez térni. Egy mögöttem beérkező idegen srác veregeti meg a vállam, és gratulál. Előttem ért célba Károlyi Judit ultrafutó, aki sérülése ellenére csodálatos maratont ment. Edzéseken sok jó tanácsot kaptam e kedves és szerény lánytól. Nagyon örültem neki. Nem zavarja, hogy megölelem, láthatóan osztozik boldogságomban. Kifelé menet, az Angyalföldi helyi tv riporterénél megállok néhány mondatra. A Lelkemre kötötte előző napon, hogy a verseny után keressem meg. Tovább haladva megkapom az érmet, és végre a családomat szoríthatom magamhoz. Mosolyognak, ölelgetnek, büszkék rám. Szeretettel lesik minden mozdulatomat. Pé 10 perccel később érkezik, kínok közepette. Élete legjobbját futotta volna, ha nem sérül le menet közben. De bejött, immáron 11. maratonját teljesítve. Minden tisztelet előtte. Andi, tudtam ,hogy a Suhanj tribünjén van.  Megkeresem.  A nyakamba borul, és érezhetően nagyon boldog. Én is az vagyok. Megcsináltuk, amit elterveztünk. Fal nélkül, időben érkeztem. Végig kontroll alatt tartottam a futást. A sprint a végén, számomra azt jelenti, hogy van még erőm, nem futottam szét magam. Pedig többet már nem bírnék. Emőke és Deni gratulál őszinte örömmel.  A futók mindig őszintén elismerik társuk teljesítményét. Itt nincs olyan, jobb vagy nálam, vagy rosszabb. Ha szomorú vagy, vigasztalnak, ha örömöd van, veled örülnek.

10 hónapja, amikor először körbe futottam a Velencei tavat, döntöttem el, hogy neki ugrok a maratoni felkészülésnek. Persze előtte megkérdeztem a páromat, Andreát, mit szól hozzá. Sosem gátolt semmiben. Neki az a fontos, hogy jól érezzem magam. Kutvölgyi Andihoz fordultam, aki akkor már a Velencei tókör teljesítéséhez adott edzéstervet, és hitette el velem, képes vagyok nagy dolgokra a futás terén.  Én először Krakkóba akartam menni, majd 2014-ben. Azt mondta, gondold át, de előbb Pesten kell futnod 2013-ban. Ahogy elolvastam maratoni beszámolóját, tudtam miért mondja. Sehol a világon nem kapom meg azt a plusz erőt a szurkolóktól, barátoktól, családtól, amit itt Pesten.

Család és barátok? Sosem lettem volna képes a maratoni táv teljesítésére, ha nincs meg a csodálatos háttér.  Hatalmas köszönet a feleségemnek, Andreának, és a fiamnak Krisznek. Különös mód Kutvölgyi Andreának és Kugler Péternek (Pé). Nagyon sokat segített a közös edzéseken Inzer Emőke, Cserhalmi Pál, Károlyi Judit, Deni Dénes és nem utolsó sorban Papp Zoltán. Valamint, mindenki, aki egy gondolat erejéig is szurkolt nekem. Munkahely, Futótársak, Családtagok, Barátok, Ismerősök.
 

Összegzésként a saját tapasztalati utamon. 10 hónap alatt, fel tudod edzeni magad 28 km-ről 42 km-re. Csak annyi kell, hogy nagyon akard, hogy minden áron véghez kívánd vinni a célodat. Én azóta kb. 1600 km-t futottam, hóban, jégen, özönvízben és tomboló hőségben. Nincs kifogás, maximum, ha a tested kívánja 1-1 edzés kihagyását. Alapelvem, fuss, sok hosszú lassú km-t. Nem én találtam ki, hanem Máthé Zolitól olvastam, aki számomra egy hatalmas futó. Nem volt külön gyorsító edzés. Ösztönből edzettem, az alap edzéstervre építve, amit Anditól kaptam. Mindig kérdezhettem rutinos társaimtól, akik boldogan segítettek. Ha valaki utánam akar jönni, hát tegye. Azt gondolom, megéri. Én két napja a föld fölött járok, lebegek szinte, mert teljesítettem a maratoni távot, mert volt egy káprázatos befutóm, mert végre nem csak beszéltem róla, hanem megcsináltam. A futás összehozott csodálatos emberekkel, megváltoztatott, kihozta legjobb énemet. Azt gondolom, hogy bebizonyítottam, hogy egy egyszerű ki szürke ember 45 évesen, ha van elegendő alázata a kitűzött célja iránt, akkor mindenre képes. Hogy mi lesz ezután? A maratoni távot, ha legközelebb futni fogom, az biztosan külföldön teszem, és hagyom a 4 órát Pesten. Örömfutást akarok, nézelődve. Egyelőre, félmaratonokat fogok futni, abban még tudok javulni.  Mindenekelőtt Futóbéka egy kis időre kikapcsol. De nem örökre.           

béka.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://futobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr405572234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andrea Kutvölgyi 2013.10.15. 19:05:41

Vasárnap óta te maratonista vagy,nem más!!!!!!Na jó,még mellette klassz férj,jó apa,értékes barát is ;) :)

Sheila67 2013.10.16. 21:59:52

Gratulálok itt is!!
Felvettelek a példaképeim listájára ;-)
Jó pihenést!
süti beállítások módosítása