Egy naplóba a negatív tapasztalásoknak is meg kell jelenniük, mert hogy azok nélkül nincs előrelépés. Márpedig ha csinálok valamit, szeretném hogy sikeres legyen, érdemileg látszódjon a tevékenység. Így van ez a sporttal és a munkával is egyaránt. Úgy gondolom az élet minden területén működni tud az önmegvalósítás, mert ha nem, akkor semmi értelme az egésznek. Ezért viszont néha meg kell szenvedni.

Szeptember óta kezdtem újra edzeni keményebben, mondhatni sikeresen. Jó időeredményekkel teljesítettem 5, 10km-en, tűrhetően 15-ön. Futottam lazán 21km-t, örömfutás csináltam 12km-en versenyben, illetve élvezni tudtam a terepfutást is. Siker. Közben célok születtek, nem kis célok. Elsődleges a Velencei-tó körbefutása, ami egy 28 km-es kör. Sosem futottam még 21 km felett. Erre nem elég ösztönből edzeni, ide már kell a tudatosság. Segítséget kértem egy általam nagyon tisztelt Futónőtől. Ahogy ilyenkor lenni szokott edzésterv született, amit én tűzön vízen át teljesítek, ha azt a testem is úgy akarja. Ahogy leírtam eddig zökkenő mentesen ment minden, kivéve az eddigi utolsó két edzésemet. 

Kedd: A futásban egyet nem szeretek, és ez a fogyás. Sokan azért futnak, hogy fogyjanak, én nem. Küzdök ellene, zabálok mindig minden időben és helyen. Délben, ebéd, hatalmas adag a sültből, utána desszert.Öt óra pihenés, benne alvás. Készülődök az edzésre, ami aznap 10 km síkon. Mindig, kivétel nélkül szenvedés mentesen tudom teljesíteni e távot, sosem jelent kihívást. Aznap nem így volt. Az már máskor is előfordult, hogy nincs kedvem elindulni. Menet közben majd megjön. Ezért is jók a közös futások, mert megígérted, elmész, ha már ott vagy futsz, és a végén jólesően sóhajtasz egyet, hogy milyen jó is volt. Tehát, most nem voltak társak, csak a cél, start. Nem jött a ritmus, a tempó akadozott. A gyomor megkezdte kései működését, felül savasan, alul levegősen, kellemetlenül. Én amíg a szívem dobog, testrészem nem törik, krónikus problémám nincs, nem állok meg. A futás ideje nem érdekel, kezdek erre ráállni, az élvezet kell, a megtett távok növelése hajt előre. Most is megyek, bármit teszek a helyzet nem javul. Az időjárás szuper, élvezem a hűs szellőt, mely bizakodom áldásosan tevékenykedik mögöttem is. Hazaérkezve, nem a jóleső sóhajtás szakadt fel belőlem, hanem a megkönnyebbülés, és a remény, hogy két nap múlva majd kellemesen fogom érezni magam futás közben.

Csütörtök:      

  Szerdán láttam a Hunrun jóvoltából egy futásra motiváló kisfilmet, mely valóban meghozta a kedvemet a futáshoz. Vártam a reggelt,hogy korán kelve megkezdhessem a kiszabott 15 km-t. Relatíve korán, 11-kor feküdtem le, de nem bírtam elaludni, hajnal 1-ig forgolódtam. 6-kor ébresztő, kínlódós készülődés, a cél érdekében még egyszer megnézem a filmecskét. A hatás nem marad el, indulok. Rajtam kedvenc légáteresztős Kalenji pólóm, szöszmöszpulóverrel burkolva, koton sapka, kesztyű. Start nagy nehezen 7.40-kor. Kb 4 km-t futottam egész kellemesen amikor kezdtem érezni a mellbimbóm dörzsölését. Basszus. Ezt hogy fogom megszüntetni? Rakjak kesztyűt elé? Az tuti, hogy elmúlni csak úgy nem fog. Próbáltam testtartást váltani, semmi. Közben izzadni kezdtem és a hideg levegő is be be talált a pulóver alá, a légáteresztés meg működött. A kezem izzadt a kesztyűben, a fejem tocsogott a sapka alatt, a mellbimbóim lelki szemeim előtt püspöklilán ágaskodtak süvöltő fájdalmukban. Az utolsó 2.5 km-t már csak a derékfájás tette még emlékezetesebbé, ami a nem túl tökéletes testtartásnak köszönhetek valószínűleg. A levegő vétel ezáltal szintén nehézzé vált, konkrétan minden egyes mély szippantásra, éles nyilallás felelt.
Ideális időben szuper szar futás a héten már másodszor. Sosem adom fel, a hibáimból mindig tanulni fogok. Legközelebb vasárnap megyek, és 20 km a célterv. A filmet újra megnézem és motiváltan, élvezettel fogok futni. Így kell lennie.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.