Még két hónap a Maratonig. Még két hónap, hogy elérjem célomat, mely betölti napjaimat, vészjósló árnyékként lebeg előttem, és suttogja. Edz keményebben, mert ez kevés lesz. Igen. Ettől tartok a legjobban, hogy bár megyek és tolom, de ez kevés lesz. Élek, mint mindenki más, végzem a dolgomat a munkahelyen, részt veszek a családom életében, figyelek a harmóniára élet és a hobbi között. Eltökélt vagyok, tudom, hogy meg fogom csinálni, de nyáron edzeni nehéz. Iszonyú fárasztó. Maga a futás is, és hogy korán kell kelni, ahhoz, hogy futni tudjak. A legutóbbi 32km-es futásomon elgondolkodtam, hogy nyáron nehezebb edzeni, vagy télen? Nem tudtam egyértelmű választ adni. Nekem per pillanat a tél könnyebbnek tűnik. Nyáron későn tudok elaludni a melegnek köszönhetően, és nagyon korán kell kelnem, hogy még a nagy forróság előtt tudjak valamennyit élvezettel edzeni. A meleg elveszi az energiát, és ellopja az összes ásványi anyagomat, amit oly nehezen gyűjtök össze. Ha nincs bennem só, magnézium és kalcium, akkor nincs erőm. Nem tudok futni. Télen, az a jó, ha minél később indulok, hiszen akkor tán enyhébb az idő. Két dologra kell ügyelni. Az ízületekre, hogy meg ne fázzanak, és ha megállsz, megfázol. Persze télen ott van a nagyon hideg, és hogy nagyon fel kell öltözni. Akkor azt mondjuk, hogy a futás idejével ne foglalkozzunk, nem mérvadó. Hát nyáron sem. Igazából ez is nagyon bosszant. Már csak két hónap és nem tudom gyakorolni a szinteket. 5,40-es átlagot akartam futni a maratonon, és ezt az időt max. 15 km-en tudom produkálni. Az utóbbi 1-2 hónapban szerintem, bízom benne, hogy igazam van, a melegnek köszönhető, hogy fáradtan mozgok. Mondjuk, inkább most, mint két hónap múlva. Eszembe kell, hogy jussanak Süni mondatai. „Nem edzettem a gyorsaságra, csak sok hosszú lassú km-t futottam”. Persze az ő szintje lényegesen erősebb, és ezt egy 3:06-os maraton után mondta. Visszaemlékszem a tavaly szeptemberi állapotomra. Akkor két hónap kihagyás után, nagyon motiváltan kezdtem újra a futást, és boldog voltam a 10km-ek gyorsaságának. Álmodtam egy Velencei-Tó körbefutásáról, majd készültem a Budapest Maraton váltófutására a SpeeDKontrollal. A motivációm most sem hiányzik, és bizakodom, hogy ismét olyan idő lesz, amiben majd a 20 és 30 km-eket ismét lazán fogom futni. Lássuk meg. Holnap 24 km hegyre menetben. Aztán úgy gondolom, jöhetnek az utolsó hónap hosszú síkfutásai. Mindezt ösztönből, edző nélkül. Segítségem azért van. Elsődlegesen Andrea, az én hű társam. Pé, és megannyi futótárs, akikkel összehozott a jó sors. Mindenkinek köszönet. Még 2 hónap és jöhet az ünnep, a Budapest Maraton.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.