Az eltelt hónap eseményei, ismét mosollyal töltik meg lelkemet. Igaz az augusztus második fele az edzések szempontjából eléggé katasztrofális volt, lévén a suliban az évnyitáshoz közeledve, egyre sűrűsödtek a teendők. Úgy terveztem, hogy a szeptembert felpörgetem, és októberben mehet majd a rápihenés. A felpörgetés azt jelenti, hogy heti 70 km-t kell futnom, benne a hétvégi 30 körülivel. A nyárnak szépen lassan vége lett, ami a futónak öröm. A hűvös reggelek elcsúsztatták az edzések kezdetét, és végre lehetett tempót gyakorolni a hosszabb távokon. Rá kellett, hogy jöjjek, a telefonom GPS-es tempó átlagszámolása, egy kicsit átverős, max. tájékoztatás jellegű. Nem stimmeltek az idők. Amikor azt mondja 5,27, utána számolva, 5,44. Nem mindegy. Egy maratoni tempónál nem mindegy. 10 km-nél 52,7 perc, vagy 54,4 perc. Átálltam a vegyes számolásra. GPS mondja hány km, és nézem az órát, a tervezett tempóval meddig kell jutnom. Ez megy kb. 20 km-ig. Utána szépen lassan elkopik a számolgatáshoz a kedvem. Marad a testünk ismerete, ösztönből megyek tempót, azt variálom Új útvonalat próbáltam ki. Mindig szeretek a Duna partján futni. Átnéztem a Római partra, ott még sosem voltam végig. Nem tudom meddig lehet ott menni, a Megyeri-hídon át lehet e futni. Kb 30 km-t akartam menni, ezért belefért, hogy felfedező kirándulást tegyek. Nagyon élvezetes terület. Legfőképpen, amikor a gátra tér rá az út. Olyan mint amikor a Tisza partján futottam. Van 1-2 km-es monoton rész, majd egy kis kanyargós, ami a hídhoz vezet. Tábla mutatja merre kell felmenni, tehát át lehet menni rajta. Kulturáltan megoldott kerékpárút vezet a hídra, és vezet a csoda szép Megyeri –hídon át. Tudom. Sokan rossz szájízzel gondolnak e építményre, hiszen vállalkozások mentek tönkre, mert munkájuk nem lett kifizetve. Elnézést kérek érte. Ettől még nekem nagyon tetszik. Jó átmenni rajta autóval, és futva is. A hídig 10 km otthonról. Átfutva rajta, kb 12-nél tartottam. Ekkor meg kellett állnom, mert nagyon fájt a bal oldalam. Éles fájdalom, minden nagyobb levegővételnél. A Párom szerint a lépem. Megtornáztattam a derekamat, mély légzések, és csillapodni látszott e kellemetlen útitárs jelenléte. A hosszútáv futás örömteli kérdőjele. Merre fussak tovább? Kb 20 km van még hátra, tehát van bőven befutható terület. Egy régi, számomra kedves útvonalamhoz csatlakoztam. Irány Dunakeszi, majd az Alagi úton vissza Káposztás felé, és haza. Nem részletezem tovább az utamat. A Lényeg, hogy megvolt, a vége 29 km lett 5,40-es átlaggal, amit nagyon jónak érzek. Közben a frissítések beütemezése is gyakorolható volt. 10 km után 5 km-enként. A heti 70 km futható. Persze nem esik jól meló után cipőt húzni, de ha már elindultam, nincs akadály. A következő hétvége, amikor a Nike félmaraton ment, én 34 km-t futottam, most hátizsákkal. Hihetetlen, de egy 2 dl-es flaska egy idő után már nagyon nehéz tud lenni, meg kevés is. Így került a hátizsákba a 7 dl-es isodrink, mellé a csoki. Edzésnek nem volt rossz. 5,5-ös átlagot futottam. A végén már nem mozogtam jól. Megint szétvert a meleg. Hajnalban hideg van, 11 felé meg nagyon meleg. Eredménye egy jó kis hapci kór. Hétfőre belázasodtam. Hétvégére 40 km volt tervezve Andival. Keddet kihagyva, szerdán már újra futottam, igaz egy kicsit erőtlenül, de mentem. Csütörtök, péntek újra edzés. Tartottam a hétvégétől, de Andi nagyon lelkes volt, és közösségi futást szervezett. A leghosszabb távomként a felkészülésem csúcsát jelentette

A Hajógyári szigeten találkoztunk. Andi, Deni, Tücsi, András, és Mariann. Andrea csinált nekünk sportszeletet. Mindent megtesz azért, hogy sikerüljön a célom. A hosszú futások előtt feltölt fehérjével, és szénhidráttal. Tehát csirkéből volt a bolognai, vacsira meg lángost sütött. Tehát a futás arról szólt, hogy meglegyen a 40 közeli km. Ilyenkor nincs tempó. Megyünk, de nem gond, ha megállunk. Tücsiék 13-km nél kiszálltak, Mariann közben csatlakozott. A tempó erősödött, de 6 perc alá nem mentünk km-enként. Mariann megfutotta első félmaratonját, nagyon lazán. Kb 26-nál voltunk. Ekkor egyedül hagytak, és tudtam 8 km-t 5,30 körüli tempóban futni. Az utolsó körre Deni csatlakozott. Meglepetésemre nem fáradtam. A szigeti 37 km-hez képest, még 35-nél is lazán mozogtam. A végét Andi tiszteletére lesprinteltük. Akartam, hogy lássa, jól állok. Simán ment volna a 42 is. Estére őrült nagy dicséreteket kaptam Andiéktól. Nagyon jól esett, de helyén kell kezelnem a dolgokat. Tudom, hogy a verseny teljesen más lesz. Dupla vagy semmi. Ez jut eszembe róla, de erről majd máskor beszélek. Az utolsó hónapban van még dolgom. Úgy érzem felkészültem a maratoni táv teljesítésére, de a hátra levő szakasz is létfontosságú. A következő két hétben tartom a 60 km közeli edzésheteket. Vasárnap még megyek egy laza 30 km körüli távot, majd jövő hétvégén futok Esztergomban egy felkészülést záró félmaratont. Aztán már csak az átmozgató edzések lesznek max 40 km-es héttel.

Most nagyon jól érzem magam fizikálisan, és ezt kell fent tartanom. Őrülten várom a versenyt. Jó lesz. Remélem nagyon jó lesz.

Köszönöm, hogy velem vagytok. Üdv Futóbéka :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.