2012 Spar Maraton

Előzmény: Két héttel a verseny előtt Holocsi Szilvi felvetette, kinek lenne kedve futni váltóban a Spar Maratonon. Merthogy június óta nem futottam versenyen, és egyébként is szerettem volna már DK csapattagként futni, szinte azonnal igent mondtam. Aznap este megszületett az ötfős csapat. Szilvi, Noémi, Bogesz, Szabi és jómagam. Néhány nap múlva nevünk is lett speeDKontroll. Nem tudjuk, hogy máshol milyen volt az összhang és a hangulat, de azt tudom, hogy mi hamar összekovácsolódtunk, sértődés nélkül humorizáltunk, úgy hogy a csapatból három taggal még sosem találkoztam, ami végül is megtörtént a verseny előtt három nappal. Azt gondolom sosem késő. Én a második szakaszt vállaltam, ami 11,8 km volt. A táv nem számított kihívásnak, lévén majd minden héten futottam egyszer legalább hasonlót. Igazából csak azért aggódhattam, hogy a két hete fájó térdem ne okozzon problémát.

A verseny napja: Hideg  a reggel és borult az ég. Belül viszont süt a nap. Nem érdekelnek a külső tényezők. Forrok a vágytól, menni akarok, találkozni a csapattal, futni egy jóízűt, érezni a DK Team erejét, az összetartozást, mely plusz erőt adhat, melynek köszönhetően futok még mindig. A közös fotózásra megérkezve látom először a nagy DK-s zászlót. Óriási érzés, hogy tagként teljes joggal állhatok mellé. Az általunk elfoglalt területet a barátság szele lengi körül. Készülődés, az arcokon nyugalom, a szemekben tűz lobog. Találkozás ismerősökkel, ölelés, kézfogás, biztató szavak a céljukat, terveiket megvalósítani készülőknek. Néhány bemutatkozás a fényképről és bejegyzésekből már ismerteknek. Elkészül a nagy közös kép. A speeDKontrollal külön fotózás, a csapat egyben van. Egy picit kilógok a sorból, mert még nincs DK-s pólóm. Hupikék törpeként kékben feszítek a zöldek között.

Lassan elérkezik a rajt ideje. Csapattársammal, Szabival útnak eredünk, gyalog a Hősök terétől a Lánchídig. Próbálom társamat jobb hangulatra bírni, tudom mi nyomja lelkét, poénjaimmal a határokat feszegetem. Veszélyes játék, mert háromszor akkora mint én. Így jutunk el az Operaház környékére egyéb kínunkkal együtt, amikor eldördül a startpisztoly. A mezőny eleje rövidesen megérkezik, köztük azzal a fazonnal, aki a szigeten két héttel ezelőtt porig alázott, lévén egy körön belül egyet adott. Megismertem a tarkóját, a mozgását, amit akkor 15 percenként láttam. Az Erzsébet térnél találkoztunk gyerekkori barátommal Pével, akinek szent meggyőződése, hogy én annál sokkal jobb futó vagyok, mint azt magamról gondolom, ezért állandóan a határaimat feszegeti, mindezt szeretetből. A mezőny nagy lendülettel halad előttünk a verseny hangulatából nekünk is hátra hagyva valamit, köztük a DK-s ismerősökkel. Kiabálunk, integetünk, tapsoljuk a ritmust. Szabi, akiről még nem mondtam, első versenyén vett részt, kezd felengedni, legalábbis kívülről ez látszik. Rajtam egyre jobban elhatalmasodik a versenyláz, mehetnékem támad, pláne amikor meglátom Bogeszt, akit majd én váltok. Lassan elindulunk a váltóhelyem felé, ahova fiam is megérkezett, vállalva a málhás szerepét. A váltás ideje ólomlábakon érkezik. Nem a társam lassú, én akarok már indulni. A váltó zónában Szilvi kopogtatja meg a vállamat, és nyújtja felém poharát. Kérsz inni? Egy korty víz és végre eljön az én időm. A chipet remegő kézzel rakom fel a bokámra. Egy erős kézfogás a mindig mosolygós lánnyal és indulás. Ritmus felvétel, integetés a többieknek, már benne vagyok a tömegben. Menet közben elfutok a DK mellett, megkopogtatom a vállát, kezet fogunk, bár ő akkor szerintem nem tudja kivel, és haladok tovább. A Lánchíd előtt látom Bélát DK-sok gyűrűjében, megkapom az első DK-s bíztatást. Majd Tücsi a kanyarban, széles mosoly és kézfogás. A szívem ezerrel ver már. A hídon csatlakozik hozzám Pé. Ő már kb. tízszer futotta a maratont. Ma a nyúl szerepét vállalja. Tehát innentől a nyúl és a béka együtt fut. Nem érdekel az időm, élvezem a futást, az iramot, ami Pé szerint megfelelő. 5,5  5,3 mondogatja végig. Szédületes látvány a hatalmas futótömeg ami elém tárul a Budai rakpartra érve. Belemerülve az áradatba igazi örömfutásban van részem. Menet közben a DK-s pacsik, bíztatások, a Bátor Tábor szurkolói visznek előre. A nyolcadik kilométernél lehetek, amikor rájövök nem sokára vége. Egy pillanatra szomorú vagyok, mert a tempóm ellenére nem érzek fáradtságot. A tízedik kilométernél kérdezi Pé, hogy jól vagyok e. Nem e lesz sok az iram, mert akkor már négy perces kilométert futunk. Nem törődve a figyelmeztetéssel teperek tovább. A váltó zónához közeledve, amit még sosem csináltam, a szurkolók felé intek bíztatást kérve, amiben persze nincs hiány. Szerencsémre Szabit a termete miatt nem kell keresgélnem. Felkerül a chip, megtörténik a bíztatás. Majd Szabi, bár tudom vállaltan köcsögök vagyunk, picit meglep, amikor magához húz és megölel. Tudom ez nem az a szeretet, ez annál most sokkal több. Nagyon csípem ezt a mackó termetű csupa szív srácot. Miután elfut, én egy centivel a föld felett járva, elfelejtem átvenni a befutó csomagomat. Meglátom fiamat Csesznok Laci társaságában. Laci gratulál, kérdezem, hogy van, hogy ment a futás. A maga részéről nem volt túl feldobott, de ő nem is ezzel foglalkozott. Az előttünk elfutókat kémleli. Tudtam a nap hősét Andit keresi. Elköszönök, Pével és Krisszel a Hősök tere felé indulunk. Útközben csatlakozik hozzánk a Párom és a kiskutyám. Mire odaérünk, Szabi hív. Nemsokára ő is csatlakozik, már meg sem lep, amikor egy rózsaszín táskát fedezek fel vállán. Mielőtt szólhattam volna, már mondja. Nem az enyém, a Noémi nyomta a kezembe. Szabi! Én csak azt akartam mondani, jól áll. A DK-s zászlónál csatlakozunk a szurkolókhoz. Szemben a Suhanj tribünjén Emőke és Ulrik élteti a befutókat reggeltől, fáradhatatlanul. Nem sokára Bogesz és Noémi is megérkezik. A speeDKontroll a befutóját várja. Mindenki befutóját. Ünnepeljük az érkezőket, tapsolunk a hősnek, együtt éljük át a futás sikerét.

Valaki nemrég azt mondta: Ha a futásban kitűzöl egy nagy célt, azt ne külföldön akard először megvalósítani. Most már értem miért kaptam e jó tanácsot.

Köszönöm DK-Team. Köszönöm speeDKontroll    

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.