A Velencei –Tókör után jött futó életem eddigi legnehezebb szakasza. Téli alapoznom kéne, hogy majd a szezon kezdetével fitten és üdén tudjam folytatni felkészülésemet a legnagyobb célom eléréséhez. Mondtam már? 2013, október 13-án maratonit fogok futni. Tehet az egy hetes pihenőt követően, újra edzeni kezdtem. Úgy döntöttem, ugyanazt az edzésmunkát csinálom, mint a Tókör előtt, csak lazábban. Nem fog érdekelni a tempó, csak lazán megyek. Sikeres csapaton ne változtassunk, szokták mondani más sportágakban. 10, 15km és 10,15,20 km. Az az igazság, hogy egy picit elszálltam magamtól az őrülten jól sikerült Velencei – Tókörtől. Azt gondoltam, nekem minden könnyedén fog majd ezután menni, mint ahogy az sikerült, addig a bizonyos napig. Az első hétvégén, dec 23-án futótársam Emőke invitálására a Hármashatár-Hegyre mentem. 18km-t futottunk szakadó hóesésben.

A hó alatt jég volt, ezért minden lépésre figyelni kellett, és mert szakadék mellett futottunk, az adrenalint nem volt nehéz magasan tartani. A könyököm még most is érzi e havas kalandot, az egy szem eséstől. Maga a táj gyönyörű volt a hólepeltől, a futótársaság mindig jó, ellenben borzasztóan elfáradtam a csúszós futástól. A következő hétvégén, az év utolsó futásán ismét a HHH-n futottunk 18 km-t. Nem ment jól. Erőlködve csináltam azt, amit előtte nagyon lazán. Bele sétáltam 18km-be, bár akkor azt mondtam magamnak is, megvártam a többieket. Három héttel előtte 28-at simán mentem, akkor 18 soknak bizonyult. Ez volt az első komolyabb jelzés, pihennem kéne még. 2012-es év vége. 843 futott km. Bemelegítésnek jó volt. Tulajdonképpen január elsején kezdtem nulláról, december 9-én 28km-t futottam. 44 évesen nem túl rossz fejlődés, de sosem lehetek eléggé elégedett, menni kell tovább. Azon gondolkodtam, mit is kell csinálnom? Mi is az a téli alapozás? Figyeltem a többieket, mit csinálnak. Ugyanazt mint szezonban, hiszen szilveszter napján is félmaratont futottak. Arra gondoltam, elkezdem a pulzuskontrollos futást. Lassan sokat. Télen nem szabad a tempóra figyelni. Abban bíztam, hogy így majd a tempóingadozásom is megszűnik. Január első hetében csináltam két kontrollos edzést. 10, 15. Szenvedős, erőtlen, kedvtelen menetek voltak. A kontroll alatt nem is éreztem jól magam. Elfogytak a vitaminkészleteim, fáradt voltam. Nyáron is úgy tudtam újra pörögni, hogy pihentem 1 hónapot. Októberre kell, hogy csúcson legyek, ráérek még. Két hét szünet jött futóközösség, és futás nélkül, közben faltam a vasat, magnéziumot, kalciumot. Rájöttem, hogy csak úgy, motiváció nélkül, nem tudok futni. Ekkor olvastam a Balboa Körről. Olimpikonok részvételével, 19km hegyen, 850-es szintemelkedéssel. No tessék. Már is van mire készülni. Február 17. Ez része tud lenni a felkészülésnek, hiszen márciusban lehet síkot futni, úgy hogy április 7-re kész legyek az újabb Tókörhöz. Az újrakezdés nehezebb volt mint gondoltam. Nem teljesen a nulláról indultam, de már messze az egy hónappal azelőtti forma. 5,5,10,. 5,10,5,15. Vissza kellett szednem az erőmet lassan, fokozatosan. Próbáltam néha erőfutást csinálni, de nem ment. Folyamatosan azt olvastam, hogy télen ne is várjuk a gyorsaságot. Januárban is volta DK-Team-nek HHH-s futása. Nem mentem, mert még nem éreztem jól magam sem fizikálisan, sem mentálisan. Közben, részben anyagi okokból neveztem a 28. Spar Maratonra. A kedvem és a erőnlétem folyamatosan javult. Az alapedzés még mindig ugyanaz. Gyengébb hét 10,15km. Plusz 5 km bejött Kátyával együtt, aki a futópadról csábult az utcai futásra. Kérte, hagy jöjjön velem, gondoltam belefér. 7 perces kilométerekkel, csak nem ártok magamnak. Az erősebb hét, 10,15,20km, de nem gond, ha néha hozzácsapódik +5. Február 3-án lett volna ismét DK-s hegyi menet. A csúszós terep miatt elmaradt. Sok tanakodás után úgy döntöttem, itt az alkalom, hogy megvalósítsam régi vágyamat. Itthonról, azaz Angyalföldről felfutni a HHH tetejére és vissza. Nem voltam biztos az erőnlétemben, de muszáj volt megkísérelni, lévén két hét múlva Balboa.

 Kellemetlen hűvös szél fújt, szállingózó hóval. Eltökélt voltam, és bíznom kellett magamban. Nap mint nap láttam a csúcsot, mely kacéran tekintett le rám, kaján vigyorral. Gyere barátom, ha elég kemény vagy hozzá. Amitől tarthattam, hogy a folyamatos felfutást nem fogom bírni. Segítségemmé vált Runkeeper, a futást GPS-el mérő program. Manyikának neveztem el, mert női hangon mondja a futás koordinátáit. Mióta, mennyit, milyen tempóval teljesítek. A III. ker. Kiscelli útig 4,6 km síkon. Onnan felfelé 501 m szint 5.9 km hosszan. 7 perc fölötti tempóval mentem, ami nagyon kényelmes biztonsági futást jelentett. Nem volt különösebb holtpontom. Végig betonon futottam, ami csúszásmentes volt. A hegy tetejét hó takarta.

Mérhetetlen boldogság fogott el. Egyedül voltam, és szabadon ujjonghattam, ugrabugrálhattam, mint egy taknyos gyerek. Nem maradtam sokáig, félve a meghűléstől. Készítettem néhány fotót és irány vissza. Lefelé könnyedén 5 perc alatti tempóval jöttem, ami belevitt a sík részekbe is. Igazából ennek is köszönhető, hogy nagyon elfáradtam. Csodás érzés volt vissza nézni a hegyre, és ezután mindig e tudattal fogom tenni. Megvolt az öreg hölgy, és máskor is meglesz. Már tudom, hogy képes vagyok rá. 20,7 km 2óra 7perc alatt

A Balboa tudom, hogy ennél sokkal nehezebb lesz, de nem tartok tőle. Várom, mert nagy kihívás, és teljesíteni fogom.

Ezeddig ösztönből futottam. Mindig a testem irányított, annyit és úgy mentem, ahogy a fizikai állapotom engedte. A téli alapozásnál is ösztönből álltam rá a szerintem helyes útra. Sokat kell futni és lassan. Ennyi. Még egy kis kondicionális erősítés nem ártana, de szerintem mindent egybe véve jó úton haladok a célom felé. Kitartás és céltudatosság. Erre van szükség, de nem csak a sportban, hanem a mindennapi életben is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.