2013.05.19. 17:33
37 km, de hogyan?
Úgy érzem a mai nap edzéséről beszélnem kell. Emlékeznem, a megfelelő következtetéseket levonni. Pontosabban nem csak a mai napról, hanem az utóbbi idő edzéseiről.
Talán ott kéne elkezdenem, hogy már a Velencei-tókört is úgy futottam, hogy kedvetlen voltam, igaz ez a teljesítményemen nem látszott. Ott életem legjobbját futottam. Pihentem egy hetet, majd ott folytattam ahol abba hagytam, reménykedve, a futókedv visszaérkezik. Jött az, de hullámokban. Kitaláltam, előveszem a pulzusmérő övet ismét. Sok hosszú lassú km. Ez lobog a szemem előtt. Az első futás jól sikerült, 5,4-es tempót mentem kontrolláltan. Másnap olvastam a DK bejegyzését, miszerint ő régóta kontrollal fut, 150 fölé sosem viszi a pulzusát, és mégis összejött egy 3:46-os maraton. Gondolhattam jó az irány. Néhány edzésen alkalmaztam is, de amikor oly meleg lett, hogy 160 alá nem tudtam vinni a pulzusom, elgondolkodtam. Nem e jó nekem a régi jól bevált testfigyelős futás. Ekkortájt volt, hogy tanácsot kértem egy futótársamtól, szerinte jó felé haladok e, ahhoz, hogy a célomat elérjem. Ő azt mondta, figyeld a testedet. Ő adja a legjobb tanácsokat. Ettől kezdve magamnak írtam meg egy héttel előre mit is kell csinálni. Azt írtam amit éreztem. Pl. kitaláltam, hogy milyen jó lenne felfutni a Hármashatár-hegyre, ott menni egy Panoráma kört és vissza. Egy hét múlva már mentem is. Vissza felé az Árpád-hídon már csak az agyam vitt, mert a lábamban nem volt erő. Azt is megszabtam magamnak, hogy a hétköznapi 10 és 15 km mellett a hétvégi 20 helyett már 25 alatt nem megyek. A kedvem és erőm változó volt. Lévén, hogy sokszor futok melegben, ahol nagy a folyadék és ásványi anyag veszteség, figyelni kezdtem a zöldség evésre, hogy természetes úton jussak a megfelelő éltető anyagokhoz. A mai napig nem is volt olyan jellegű gond, hogy nem bírom. Előfordult, hogy lassabban mentem, de az nem zavart. Mára 37 km-t terveztem, gondolva azt, hogy 4 és ½ hónap múlva maraton, addig erősítve két hónap múlva majd a 42-őt futom. Féltem a mától, de nem tudtam miért. Az eddig megszokott előkészületeket megtettem. Tudom, hogy a pezsgőtabletták vizet fakasztanak, ezért nem ittam, hanem ettem a kapszulás kalciumot, magnéziumot, és vasat. Kaja nem kell, helyette csoki. Ez működött Agárdon, meg minden távon. Annyit változtattam, hogy kértem a Páromat jöjjön ki valamikor a szigetre, hogy legyen szurkolóm, ki erőt ad, és ha már ott van, legyen nála egy kis banán is. Valamint kértem Pé-t csatlakozzon, amikor jónak látja, de jöjjön valamikor.
Az első kör nehézkes volt, a másodikban már élvezni tudtam a mozgást. A 3 körtől kezdtem fáradni, de ez megszokott nálam. 15 körül mindig érzem a megtett kilométerek súlyát. 3 és 1/2-nél jött Pé. Ekkor már éreztem, nem úgy mozgok, ahogy szeretnék. Meleg is van és az erőm is kezd fogyni. Az ötödik kör végén már azt mondtam, ha megkezdem a hatodikat, azt biztosan megcsinálom, de a hetedikben már kételkedem. Pé folyamatosan buzdított, de oly mértékben fáradt a lábam, hogy minden erőfeszítése hatástalan volt. A hatodik kőrben már a hitem is elfogyott, úgy éreztem, hogy idő előtt találkoztam a fallal. Az volt bennem, hogy mert ez egy edzés, nem kell ma meghalnom. Sérülés nélkül szeretnék maradni, majd kielemezzük, mitől e fáradás. Mondhatnám, hogy a meleg, de az nem zavart. A hatodik kör második felében eldöntöttem, hogy megállok. Nem visz a lábam tovább. Furcsa mód nem volt bennem a kudarc érzése. Jó lett volna végig menni, úgy hogy nem az utolsó energia cseppeket használom fel, de sajnos nem jött össze. Míg én a kúthoz slattyogtam, szédelegtem, Pé Andreát faggatta. Azonnal rákérdezett, hogy kajáltam e reggel. Ezután jött a jóindulatú ledorombolás, hogy mennyire buta vagyok, azt gondolhatta, hogy ezt már tudnom, ekkora távra, nem indulunk el evés nélkül. Valamint, ha maratont akarok futni, akkor olvassak jobban utána a táplálkozásnak, mert igaz itt még feladhattam, de ott már nem tehetem meg. Természetesen nem vagyok boldog, de elkeseredett sem. Pont időben kaptam a taslit, mert van még lehetőségem javítani. Fizikálisan jó vagyok, és a nehézkes mozgás ellenére nem volt túl rossz a tempóm.
Három hét múlva újra neki megyek a 37 km-nek. Nem kérdés, hogy sikerül. Addig egy kicsit a Bajzás K&H csapatokkal akarok foglalkozni. Június 9-én verseny 18 futóval a Bajzából.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Andrea Zoltánné Kovács 2013.05.21. 09:54:22
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal